Általános iskolás korom egyik nyarán Görögországban jártam, ahol az olajfák erdeje mellett a kecskékkel és azok sajtjával is megismerkedtem; akkor egy olyan ízt tapasztaltam, ami hosszú időre helyet foglalt az ízemlékkönyvemben.
Csodás zöld mezők, friss bodza illat, délutáni napsütés; a törökbálinti Idamajorhoz érkezünk. Kék sparhelt mellől lépünk az udvarra, ahol a Kecskevilág Anitája fogad minket. Szörpözünk, beszélgetünk, napozunk, megismerkedünk a workshop társainkkal és belépünk a kecskeség közösségi terébe.
Anita 11 évvel ezelőtt vásárolt 4 kecskét - azonnal beleszeretett a kecskézésbe – jelenleg közel 70 kecskés családja van. Kecsketejet, sajtot, joghurtot, burrata-t, ordakrémet és szappant készít; szenvedélyesen kutatja, tanulja a lehetőségeket. Kecskéi a legelőn táplálkoznak, azt eszik, ami ízlik nekik; mosollyal tölt el, hogy egy-egy azonos fajtájú növény leveléért képesek az egész legelőt bejárni. Nem okoz gondot a rózsa tövise sem, bizonyos időszakokban rózsa ízű a sajt. A lábasokhoz lépünk, 40 celsius-os, reggeli fejésű kecsketej fogad minket. Anita az állati és növényi oltóenzimekről beszél nekünk, amik a tejből sajtot varázsolnak. A Kecskevilág sajtjai borjúgyomor enzimmel készülnek; a természetes, állati eredetű oltóenzim hatásával pontosan lehet számolni és az íz is biztos. Megillatozzuk az üvegcsében tartott oltófolyadékot, majd Anita pár cseppel felkészíti a kecsketejet, hogy 40 perc múlva alkothassunk. Oltóenzimmel a friss kecsketejből otthon is elkészíthetjük sajtunkat. 
Visszasétálunk a fazekakhoz. Kecske tejsavót poharazunk, amely ízes „mezős” és frissítő táplálék.
Körülöttünk színes szódásüvegek, demizsonok, zsírosbödönök, fa kádak és különböző kikészítő eszközök, a kedvencem a „harang”, amely egy a disznó előkészítéséhez használt fém kúp praktikusság. A közösségi helyiséget a leves- és hús illata teríti, Anita férje a vacsoránkat készíti. Pár hetes malacokat, kacsákat, kopasznyakú csirkéket látogatunk meg, míg végül a kecskékhez jutunk. Megismerjük Sátánt – a hím főkecskét és személyes kedvencemet Vödröt, a fehér kecskét. Abszolút érvényesül a „jobbra tarts!” – szabály, a kecskék között sétálgatunk, simogatjuk őket; a szarv, szakáll és bőrcsengettyű olyan külső jegy náluk, mint nálunk embereknél a szemszín. Az esti fejésbe is betekintést nyerünk. Kellemes éhséggel és kíváncsisággal sétálunk vissza a házhoz. Mini bográcsban magunkhoz vesszük a kecskesajt golyóval tűzdelt paradicsomlevest és a gidaragu főzetet. A paradicsomleves sűrű, füstös ízű, zöldfűszer illatú; a kecskesajt golyó friss és a paradicsomleves füstös ízét trónusra emeli. A gidaleves gyöngyöző, sárgarépával, gombával és zöldségekkel telített; életem első gidahúsát kóstolom – lenyűgözően omlós, ízes, szaftos, komplett; tetszik, hogy nincs benne rántás, egyszerűen minden egyes összetevő a falat ízlelése után az idő múlásával mutatja meg magát. Meglátom a szárított paprikát, egyet a gidatálamba török. Fő fogásként zöldséges, fűszeres gidaragut eszünk friss kapros, krémsajtos csuszával. A hús puha, ízét ciklusokban jeleníti meg; a szósz könnyed ruházat, sárga cukkínivel, barna gombával, sárgarépával, tökmaggal és balzsamecettel. A csusza kellően szaftos ahhoz, hogy ne szívja el a hús sajátját, kaprossága mérsékelt és beteljesíti a krémsajt természetes ízét. Anitával és férjével arról beszélgetünk, hogy milyen kecskeételeket készítenek. Grillezett kecskesajtkorongot kóstolok paradicsomos, uborkás salátával. A grillezett kéreg roppan, szaftossága ínycsiklandozó, enyhe csikorgással táncolnak számban a falatok. A várttal ellentétben nem érzek zavaró sósságot, mindössze Az ízt. A saláta tele illatos paradicsommal, friss és színes. Szemem egy tepsit szúr ki. Igen; ez a desszertünk - orda sajtkocka eperlekvárral – kínálója. Kekszes alap, krémes sajtfeltét, az eperlekvár pedig odorál. Ez a hármas olyan ízt nyújt, amit én személyesen még nem tapasztaltam. Füstös, krémes, édes, gyümölcscsípte egyben; lenyűgöző. Zacskómasnis elősajtunkkal köszönünk el a Kecskevilág portájától. A Kecskevilágot ajánlom azoknak, akik kedvelik az állati közelséget, a természet illatát; szeretnek kézzel ételt készíteni, az összetevőket a lehető legtöbb állapotban megkóstolni, informálódni a sajátkezű és természetes ételek készítéséről; gyerkőcöknek, akik vágynak a kecskesimogatásra és az ősi ételkészítés közösségére. 
Kellemes KECSKEérzékelést kívánok!
Elérhetőségek:
https://www.facebook.com/Kecskevilag/
Írta: Sas Gabriella, fényképezte: Csapó Krisztián, Kikapcsolódok blog
A fényképek tulajdonosa a Kikapcsolódok blog, amelyet szerzői jogok védenek. (Mentése, más oldalakon való megjelenítése az Index.hu és a Minimag.hu oldal kivételével nem lehetséges.)
Tetszett a cikk? Kövess bennünket Facebook oldalunkon is, vagy nézz körbe az Instagram oldalunkon!
