Bádi...2008-ban, amikor megláttam a reklámban, először a szó hallatán a téli hónapokban nagyon hasznos fehérnemű jutott eszembe, ami olyan, mintha fürdődresszt viselnénk, beborítja egész törzsünket és megvéd a hidegtől; közvetlenül a bőrünkkel érintkezik.
Azóta 10 év telt el és a név szinte egyet jelent számomra a 2008-ban először látott Bodies kiállítással; amely hetekig tartott a vonzásában.
Főiskolás éveim alatt nagyon sok időt töltöttünk az emberi test vizsgálatával, tanulmányozásával, hogy megérthessük és tudjuk működését, azonban a világ létező összes szakirodalma, videója, üveg tárolóban kikészített eleme, boncolása sem tudta átadni azt, amit a Body kiállítás egymagában.
1977 januárja, amikor Gunther von Hagens – anatómiai tanulmányai folyamán azon elmélkedik, hogy mi lenne, ha nem csak a preparátumok külső, hanem belső része is műanyagból kerülne kikészítésre - a plasztináció megvalósítója úgy dönt, hogy élete fókuszát erre a különleges módszerre irányítja.
A kikészítési mód különlegessége, hogy a mintegy évnyi idő elteltével, átlagosan 1500 munkaóra után a szilikonnal és más polimer gyantákkal kezelt preparátumok hosszú évekig a konzervált állapotban tarthatók.
2018. április: belépek a Komplex ajtaján, lépcsőzöm és a meleg fények bemutatják nekem az első Bádit. A szemem lassan kezdi elhinni és valóban értelmezni, amit lát. Minden külön helyiség közepén áll a bádi-k közül egy, ha nagyon belefelejtkeznék a részletekbe, szemem visszatérhet az embernagyság látványához.
Megpillantom a több méter hosszú emésztőcsatornát teljes egészében, látni a nyelvet, amely születésünktől fogva dönt arról, hogy a szánkba Vettnek van-e útja tovább vagy elutasításra kerül.
Csodálkozva bámulom, hogy egy bálna bordájához képest mekkora az én mellkasom kosara...
A preparátumok árasztják magukból a precizitást, az odafigyelést, a törődést.
Tüdő – az élet fája – nézzük csak meg, a légcsőből szerteágazó hörgők és hörgőcskék kirajzolják saját faDUÓnkat. Tovább lépek a Kis Piros világába – az emberi érhálózat lenyűgöző formája pirosodik előttem. Ez a rendszer A szállító. Feltárul előttem a textúrák szinte végeláthatatlan sora. Az arcbőröm alatti párnácska, ami mosolyomat teszi egésszé.
A csepleszek „élő”-ben – tanulmányaim során soha nem voltam képes térben jól elhelyezni ezeket az alkotókat – most itt vannak előttem. Szeretem kiejteni a nevüket, kis és nagy cseplesz; mintha a nap ragyogó, arany gömböcskékkel díszített algát teremtett volna belsőmbe. Csepleszeim életem folyamán védelmet nyújtanak belső szerveimnek és fenttartják az egyensúlyt.
Átlépek a következő egységbe.
Középen találom azt a formát, ami a nőiességé: az emlők; a női izomzat, a szemérem, a fej rétegződése, a sminktetovált szemöldök íve. Kifejezetten esztétikai élményt nyújt a plasztinált bádi-k szemöldöke, ajka, orra, szemhéja, szempillája, füle és köldöke. A köldök, egy fehér ínszalag által struktúrált kapu, amely azt jelzi számunkra, hogy élünk.
Megérkezem az élet gyümölcsének barlangjába. Itt az ember megszületéséig követhetem a sorozatot. Az egyik kedvencem, az emberi test teljes egészét kiadó metszet összeállítás. A 2-8 mm vastagságú egységek totális átláthatóságot engednek belsőnkbe.
Lassan a 2. órámba lépek. Betekinthetek napjaink orvostudományi remekeibe; milyen egy fémből épített combnyak, egy koponyába, arccsontba épített egység, ami olyan finoman illeszkedik, akár egy nyakék a bőrhöz.
A bőr...mindig ad egy alap stílust, ha nincs rajtunk ruha, akkor is öltöztet.
Meglátom a lépcsőt, ami a végét jelenti 2018-as plasztinációs utazásomnak. Újra eltelt több nap a kiállítás óta; ez idő alatt felfedeztem, hogy a módszerrel Földünk állatait is megismerhetjük egyenesen, valósan.
Milyen lehet érzékelni egy cápa érhálózatát, a kobold cápa izomzatát, a bika vázizomrendszerét, egy zsiráfot vagy a korcsolyázó párt, a szertorna gyűrűzőt, az elhízás valódiságát vagy a jóga pózban konzervált testet...
Sas Gabriella
Felhasznált forrás:
https://bodyworlds.com/
http://www.plastinarium.com/
