2017. március 24. írta: csabazsee

Teszteltem: Kultúrpresszó

Aztán pénzünk van?
Hoppá! Nálam van ezerhatszáz drachma, Margitomnak vennék valamit.
Az tizenhat márka, vehetsz neki tíz liter benzint.

Így zajlott le a párbeszéd Ötvös Csöpi és Kardos doktor között huszonhat évvel ezelőtt a Hamis a baba egyik jelenetében, amely a Casino Sopronban folytatódott. Azóta már sem a görög drachma, sem a márka, de még a casino sem létezik, de Sopron ódon falai állnak még. Az első igazán tavaszi hétvégét így Sopronnak ajánlottuk fel, s mivel egy igazi utazó tudja, hogy sosem a megérkezés a lényeg, a legrövidebb útvonalat eleve kizártuk. A Budapestről adódó két nem-a-legrövidebb útvonal a Balaton északi, vagy déli partja mentén jelölhető ki. Visszatérve gondolatban a rulettkerékhez: piros, vagy fekete? Észak vagy dél? Az északi irányra fogadó nyert, a kasszánál átveheti nyereményét: utazás dimbes-dombos útvonalon, keresztül a Káli medencén.

Sopront elérve irányzékunk az 58 méteres magasságú Tűztorony volt, melyet a Várkerületig közelíthet meg az autóval utazó, mert ha szűkösen is, de van parkolási lehetőség. Ezt a területet sétálva fedeztük fel és megállapítottuk, hogy a történelmi látnivalók között az újhullám is megvetette a lábát. Egy újhullámos (vagy 3rd wave) kávézóban arra számíthatunk, hogy speciality (azaz a termesztés, szüretelés, feldolgozás, pörkölés során megfelelő minőségi sztenderdet teljesítő) minősítésű alapanyagból, a fajtára jellemző ízvilágot kidomborító kávét kapunk. Ez, a „minőségi kávét a fogyasztó elé” törekvés gyorsan felismerhető volt a Kultúrpresszóba belépve. Egy La Marzocco kávégép, két örlő a kicsit hozzáértő szemnek olyannyira szembeötlő jelei ennek, mint egy savköpő menyétfalka a Kossuth tér kövezetén.

A kávézó design bolt is egyben, sőt, alaposan dizájnolt. A berendezés fókuszában a műszaki minőség a kávégéppel és örlőkkel, a periférián inkább kissé eklektikusan válogatott, de optikailag mégis egyöntetű, tágas teret létrehozó berendezés. Figyelmünk a vizuális átgondoltságot némileg megmagyarázó, hatalmas Capa-fotóról a megsárgult újságpapír stílusában nyomtatott menüre terelődik. Habár a reggeliktől a borokon át a pálinkáig is terjed a választási lehetőség, kora délutáni igényeinknek megfelelően egy saját keverékből készült espresso macchiatot, mogyorós mascarpone tortát, egy túrós meggyes rétest néztünk ki. A listát később bővítettük még egy igazán klasszikusan görbülő, roppanó és ízhatást keltő sóskiflivel.

A 42 hitelesen megadja a választ az élet értelmét firtató kérdésre; a lágy, gyümölcsös aromák és a mascarponea torta puhán kakós ízei egymásba kapaszkodva örvénylenek, mint a galaxisunk spirálkarjai. Az ital tetején a tejhabbal keveredő crema világos, mint a kávébabok pörkölése, az ital elkészítése szakszerű. Az a fajta világos pörkölésű, lágy kávé, amely képes az olaszos pörköléshez szokott ízlést is elvarázsolni, sőt, eltéríteni.

A könnyű, habos-krémes sütik kínálata gyakran frissül, de akinek ez is nehéznek bizonyulna, gluténmentes, paleo süteményekből is választhat.

A 2015 végén nyitott üzletben tovább szemlélődve könyvespolcokat látunk, régi Ludas Matyi magazinokat és a polcokra akasztott dizájn pólókat. A SZPUTNYIK Shop és magyar tervezők egyedi termékei éppen illenek a kávézó enteriőrjébe, nem válik zsúfoltan butikossá a hangulat. Az ismerősen otthonosan ható belső berendezést elhagyva Capa szellemében filmre rögzítjük a terasz tavaszi fényeit és beleharapunk a maradék kiflicsücsökbe.