Fa és rostja, rost és fája, mind az asztalos álomtára...
A dédnagyapám egykori asztalos műhelyében csiszolgattam tökéletesre életem első fa tutaját, amelyet aztán vízre is bocsátottam.
Utazásaim során számtalanszor láttam olyan bútort, ami nem hagyta gondolataimat szabadulni – olyan jó lenne, ha fel tudnám újítani és otthonom funkcionális éke lehetne.
Elérkezett a várva-várt szombat reggel; a csomagtartónkban fukszia színű kárpithenger; Páty József Attila utcájába kanyarodunk. Barbara és Márton fogad minket nagy mosollyal, pár perccel később Mogyoró és Piszke kutyák is üdvözölnek.
A műhelybe lépünk.
Válogatott szerszámok, hatalmas gépek mutatkoznak; kávézunk és megismerkedünk a workshop társainkkal. Van, aki saját székét hozza; mi a műhelyben választunk egyet.
Márton családi hagyományként őrzi és viszi tovább az asztalos mesterséget, amelyhez Barbara kapcsolódik a pedagógia módszerével. Az ő duójuk alapozza meg a székkárpitozó workshop-unk szakmai, támogató és instruáló alapját.
Célunk, hogy a rendelkezésre álló idő alatt megtanuljuk a székkárpit bontását és építését, megtapasztaljuk, hogy mi és hogyan áll a kezünkre, ezután már otthon is kellő önbizalommal kárpitozhhatjuk át kiválasztottunkat. Barbara és Márton a workshop után is rendelkezésünkre áll, ha bármi szakmai kérdésünk lenne vagy technikailag megakadnánk a kivitelezésben.
Kezünkkel érintjük a kapocskiszedőt, az egyenes nyelű csavarhúzót, a kombinált fogót, a harapó fogót, a fém kalapácsot és a tűzőkapocs belövőt. Márton bemutatja nekünk a kárpitos görbe- és gombbehúzó tűt és különböző anyagokat: papundekli – kartonpapír, amely a háttámla tartását adja; flíz – tömőanyag a szivacs tetejére, amely eltünteti a szivacs egyenlenlenségét; hab – vagyis a szivacs, a székhez közepes keménységű fajta ajánlott; díszszegsor – a fa és kárpit találkozásánál elfedi a tűzéseket; 1 méteres kiszerelésben vásárolható króm, antikolt, réz és fekete színben, külön felütővel, így egyenesen dolgozhatunk és csak minden 5. helyre kell kalapálnunk.
Egy szék új kárpitját egykor a kárpitozó mester 1 egész napig építette, a mai napig időigényes munka a kárpitozás; lassan elménket is felkészítjük az elkövetkező órákra, szükségünk lesz a kitartásunkra.
A bükk székemet a munkaasztalra helyezem és első feladatként a több, mint fél évszázados díszszegeket egyenként távolítom el – nekem a hosszú nyelű csavarhúzóval a leghatékonyabb.
Meglátom az akkori textilszínt: türkiz.
A kibontott textilre krétával írjuk rá, hogy honnan bontottuk ki, illetve minden szeget eltávolítunk, hogy az új kárpit kimérésnél könnyen rajzolhassuk körbe.
Lassan elém tárul a szalma, ruhafélék és papundekli – ezek adták a székem támláját és ülőfelületét.
Anno azzal töltötték a székeket, amit a pajtában találtak. A bontást az ülőke óvatos kikalapálásával és a kallódó szegek eltávolításával folytatom. Kezeimben érzem a székem precíz illesztését; workshop társaimmal párba állunk és segítünk egymásnak a maradék bontási folyamatokban.
Beszélgetünk, együttműködünk és a lebontott székek mindegyikét kompressziós tisztítóval portalanítjuk.
A munkálkodásunk étvágyunkat is meghozza, a műhelykertben csemegézzük ebédünket; napsütésben, virágok között beszélgetünk.
Van köztünk, aki a saját székét hozta, amelyből egy egész garnitúrát fog gyermekének ajándékozni; van, aki moziszéket fog átkárpitozni és most egy széken tanulja a folymatokat; aki a több éve fekvő rugós székszettet fogja újrakárpitozni; én az íróasztalomhoz készítem kárpitozásomat.
Márton megmutatja az építés első lépését, a hevederezést, amelyhez kárpitos hevedert használunk, mert tartós és nem nyúlik; 5 cm-es szélességgel kalkulálunk.
Itt kezdődik a kapocsbelövés helyes technikájának elsajátítása; a következő órákban koncentrálunk, egyre ügyesebben és gyorsabban kapcsozunk; a manuális és az elektromos belövővel is dolgozunk – erősséget mindkét típusnál állíthatunk.
Új papundeklit vágunk, a fukszia kárpitból színével lefelé támlafedőt, majd habot méretezünk és az előlapot is kiszabjuk.
Kárpitos kontaktragasztóval (nem oldja a szivacsot) kenjük a papundekli széleit és néhány vonallal a közepét – szórófejes verzióban is vásárolhatunk – a támlabelsőbe illesztjük; a méretezett szivacsot enyhén ragasztózzuk és a támla elejéből érintjük; kapocsbelövővel biztosítjuk.
Vastag habból oktagont vágunk, a hevederhálóra ragasztjuk, az ülőkének vágott szivacsot illesztjük és a fuksziával kapcsoljuk.
Fontos, hogy - a textilünk bár vízlepergető – szárazon, habbal, porszívóval tisztítsuk a székünk kárpitját, mert a víztől a papundekli és a szivacs is felázhat.
Elkészült a fukSZiaÉKEM!
A Szántó Duó székkárpitozó workshopját ajánlom azoknak, akik szeretnek: a kezükkel munkálkodni, a múlt egy darabját újra életre hívni, csapatban munkálkodni, színekkel és anyagokkal térben tervezni, elmét tisztítani a türelem és kitartás eszközével.
Kreatív KÁRPITélést kívánunk!
Elérhetőségek:
Írta: Sas Gabriella, fényképezte: Csapó Krisztián, Kikapcsolódok blog
A fényképek tulajdonosa a Kikapcsolódok blog, amelyet szerzői jogok védenek. (Mentése, más oldalakon való megjelenítése az Index.hu és a Minimag.hu oldal kivételével nem lehetséges.)
Tetszett a cikk? Kövess bennünket Facebook oldalunkon is, vagy nézz körbe az Instagram oldalunkon!
