Kicsit félénken léptem be az ajtón, amikor Edithez siettem. Utoljára az esküvőm napján sminkeltek, és fotóztak le, ezt megelőzően, majd ezt követően én inkább a fényképezőgép túloldalán szerettem állni. Mindig is izgultam attól, hogy mit gondolnak majd rólam mások, ha meglátják a fényképeket, így inkább messziről elkerültem ezt a lehetőséget.
Második gyermekemet várva az jutott az eszembe, hogy mi van akkor, ha ez az utolsó alkalom, amikor várandós vagyok? Bár fejben nagy családot terveztem mindig is, de az élet bármilyen lapot dobhat: meggondolhatom magam, vagy alakulhat úgy az életem, hogy a két gyermekem annyira leköti minden időmet, hogy szimplán el fogom hessegetni ezt a gondolatot.
Ezen tanakodva elkezdtem kismama fotókat nézegetni. Vajon én is ilyen csinos lennék? Tudnék így ragyogni, ahogyan ezek a nők a képeken? A kérdéseimben elmerülve bukkantam Edit oldalára: meseszép nők, hatalmas lebbenő ruhában mosolyogtak a kamerába. Arra gondoltam: ez az! Ezt szeretném. Annyira magabiztosnak tűntek, olyan szépnek! Szerettem volna ezt az érzést.
Így felkerestem Editet, és időpontot egyeztettem Vele. A stúdiójába könnyedén eljutottam, nagyon kényelmesen találtam parkolóhelyet is. Egy régi épületben van, kívülről meg nem mondtam volna, hogy milyen mesés stúdió lakik benne. Ez viszont nagyon tetszett, kicsit meseszerű volt már maga a kezdet is.
Amikor megérkeztem az ajtó elé, kicsit megtorpantam, majd vettem egy nagy levegőt, és bekopogtam. Edit mosolyogva várt, és azonnal elszállt minden kétely bennem. Lenyűgöző személyiség, nagyon-nagyon barátságos, és határozott természet. Ez egy profi fotósnak ez kell is, hiszen az, hogy Ő ennyire értett az emberek nyelvén, azonnal nyugtatott engem is.
Érkezésemet követően érkezett a sminkes (Papi Gabriella) is, aki közel egy órán keresztül dolgozott rajtam: ennek oka az, hogy nem mindenkinek ugyanazt teszi fel, hanem teljesen egyedi színeket álmod meg, ott, a helyszínen. Megkérdezte tőlem, hogy mire vágyok, és jeleztem, hogy szép és magabiztos szeretnék lenni. Szeretném, hogy a szemem kivételesen hangsúlyt kapjon, hiszen ritkán sminkelek, így ez egy plusz élmény volt számomra.
Amikor megláttam magam a tükörben, nem hittem a szememnek: ilyen is tudok lenni? Tyű, jól éreztem magam, nőiesnek láttam magam. Fotósommal megbeszéltük, hogy a műterem melyik részében kezdjük a fotózást, és milyen ruhákat fogunk viselni. Evidens volt, hogy szeretnék olyan képeket magamról, ami levett a lábamról azonnal amikor az oldalát néztem: lebbenjen az a ruha, érezzem, hogy most vagyok igazán NŐ.
Edit azonnal tudta, hogy mire van szükségem, hozta a ruhákat, amelyekről úgy gondolta, hogy előnyösek lesznek számomra. Szinte hihetetlen módon nem éreztem kellemetlenül magam, amikor át kellett öltöznöm, úgy éreztem magam, mintha ezer éve ismerném már Őt, úgy beszélgettünk egymással, mint két barátnő. Hihetetlen magabiztosság áradt Belőle, ami teljesen elterelte minden figyelmemet. Minden instrukciót megadott az első pillanattól fogva: hova tegyem a kezem, miként helyezzem a lábam, hova nézzek a képek készítése közben.
Közben arra gondoltam, hogy itt ez a pocaklakó bennem, és milyen remek képeink lesznek Editnek köszönhetően. Halkan, a háttérben szólt a zene, így tényleg minden adott volt ahhoz, hogy feszültségmentes légkör legyen.
Edit studiójáról érdemes elmondanom, hogy nagyon-nagyon egyedi. Minden egyes apró részletet Ő álmodot meg: a tapétát a falon, a színeket ami a festést illeti , minden egyes apró dekorációt, ami elhelyezkedik.
Ezen túlmenően olyan mennyiségű -és minőségű!!!- ruhakollekcióval rendelkezik, ami dicséretre méltó. Nagyon ritka az olyan stúdió, ahol tiszta és igényes kelmék sorakoznak vállfára téve. Itt minden ruhadarab egytől-egyig makulátlanul tiszta-illatos volt, ráadásul egytől-egyig igazán különleges darab.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy milyen ruhákat leszek képes felvenni. Fotósom tanácsára felvettem egy hófehér csipkeruhát, amit szerintem biztosan magamtól nem választottam volna ki, mert nem az én stílusom. Ezen túlmenően még kaptam egy tüll ruhát, aminek viszont nagyon tetszett a színe, de talán túl csajosnak gondoltam. Edit nem erőltetett semmit, de én úgy voltam vele, hogy megbízom Benne, tulajdonképpen miért is ne?
Több különböző helyszínen készültek rólam a beállítások, az idő múlását pedig csupán a gyomrom korgásából vettem észre.
Amikor úgy éreztem, hogy ideje hazamennem, Edittel még sikerült pár szót váltanom: megtudtam, hogy nem a fővárosban született, remek tanuló volt, a fotózás pedig egy gyermekkori szerelem Nála. Ez egyértelműen látszódik: maga a stúdió Számára a második otthon, nem munkahelyként tekint rá. Hosszú évek kellettek ahhoz, hogy erre a szintre fejlessze magát: a szakmában már elismert személyektől tanulta ki a fotózás minden csínját-bínját.
A fényképeket mikor elkészítette Edit, bevallom megkönnyeztem. Tudjátok elérte azt, amire mindig is vágytam: nőiesnek éreztem magam, és nekem is úgy csillogtak a szemeim, mint azoknak a hölgyeknek, akiket akkor láttam, amikor a gépem előtt ülve vágyakoztam…
Nem lehetek elég hálás, hiszen egy öröm emléket kaptam kézhez, amelyet, ha felnőnek a gyermekeim, büszkén fogok mutatni Nekik.
Szeretnél Te is magadról ilyen meseszép fényképeket?
Elérhetőség:
https://www.facebook.com/csokasieditphotography/
Írta: Anita, Kikapcsolódok blog
Fényképezte: Csókási Edit Photography
Tetszett a cikk? Kövess bennünket Facebook oldalunkon is, vagy nézz körbe az Instagramm oldalunkon!
A fényképek tulajdonosa a Kikapcsolódok blog, amelyet szerzői jogok védenek. (Mentése, más oldalakon való megjelenítése az Index.hu oldal és Csókási Edit Photography kivételével nem lehetséges.)
