ENYHÉN GÖRBE TÜKÖRBEN
2015. december 03. írta: Anita Bé

ENYHÉN GÖRBE TÜKÖRBEN

beszélgetés Sánta Balázs fotográfussal sajtófotóról, streetfotózásról, és a fotóoktatásról

Talán tudjátok, hogy rajongok a fekete-fehér képekért. Már többször gyönyörködtem a Pilot Cafe-ban Balázs munkáit látva, de most volt szerencsém kicsit őt jobban is megismerni. A Vele való beszélgetésemet olvashatjátok a mostani interjúmban.

269c2d9d-ceb6-4aed-b002-03d9ca1f9b8b.jpg

Táj-masszázs

- Kérlek, mutatkozz be pár mondatban!

d3384b6f-8aeb-453d-a5f3-0292cb2cee7e.jpg

Sánta Balázs vagyok, 44 éves fotográfus. Főállásban fotóriporterként dolgozom két budapesti önkormányzati újságnak, mindemellett rendszeresen dolgozom saját szakmai elképzeléseimre alapuló projekteken, kiállításokon. Jelenleg a számomra legkedvesebb fotográfiai terület, a fekete-fehér „streetfotó” világa tölti be a hivatalos munkán kívüli szakmai életemet. Érzésem szerint ez egy hosszas fejlődési folyamat talán legvégső állomása nálam. Leszámítva az iskolai képzések éveit, kezdetben leginkább egy meglehetősen introvertált szakmai terület vonzott: a színes minimálok, sőt, még inkább a nonfiguratív fényképezés. Annyira közelről (bizonyos értelemben beszűkülten) szemléltem régebben a világot, hogy a minimálok csendes, különös világát még szűkebbre szorítva, igazából csak színes faktúrákat fényképeztem. Máig nagyra becsülöm ezt a műfajt, de majdnem teljesen eltávolodtam tőle. Egyetemi éveim után, a „búra” alól kikerülve meg kellett élnem. Tele voltam bizonytalanságokkal, igazából csak egy dolgot éreztem teljes határozottsággal: továbbra is fényképezni szeretnék, mi több, fotózásból szeretnék megélni. Kezdetben azt hittem, nagy megalkuvás, már-már „szakítás” a fotóművészettel, ha újságoknak, magazinoknak fotóznék, ráadásul gyakorta engem nem is annyira érintő/érdeklő témákat. Hogy valami sokkal „alsóbbrendű” dolgot kell művelni a pénz, a megélhetés érdekében. Ma már tudom, hogy ez egyáltalán nem igaz. Hálás vagyok az életnek azért, hogy diploma után rengeteg nehézséggel kellett megküzdenem a szakmán belül. Ezekből építkeztem, ezekből tanultam-fejlődtem. Megtanultam tisztelni (később szeretni is) a sajtófotózást, és úgy érzem, hamar felismertem: kellő alázattal, főként nagy mesterek sajtófotóit nézegetve már elméleti szinten is közel kerülhetünk ehhez az érdekes, izgalmakkal is teli világhoz – a sajtófotó világához. A többi pedig a napi gyakorlat, amit még a kiváló példák megismerésénél is fontosabb. Kezdetben, közvetlen a diploma után nem gondoltam még, hogy máig is ezen a területen fogok mozogni.

- Mesélj valamit a kezdetekről! Mint nemrégiben említetted, elég szokatlan, érdekes „véletlen” irányított a fotográfia felé…

de1d2145-8733-4f3b-8902-1e72bb866c9f.jpg

Boldogság tetőtől talpig!

1986-ban nyertem felvételt a budapesti Képző-és Iparművészeti Szakközépiskola Fotóillusztrátor Tanszékére - kezdetben, a sikeres felvételit követően még egész más elképzelésekkel. Ekkor még a grafika és a könyvillusztrátor szakok érdekeltek jobban. Harmadik opcióként jelöltem be a felvételi lapomon a fotóillusztrátor szakot, mert a rajzolás és az irodalom mellett még a fotográfia iránt éreztem valamiféle különös vonzódást. Valóban, a „véletlen” is nagymértékben közrejátszott, hogy végül is fotó szakos lettem: a felvételi második fordulóján a csoportunkat felügyelő fotóművész szaktanár (Tímár Péter, későbbi első mesterem) hívott ki egy rövid beszélgetésre. Feltett két spontán kérdést: mennyire határozottak az elképzeléseim a három bejelölt szak fontossági sorrendjéről, illetve el tudnám-e képzelni, hogy esetleg megcserélném a sorrendet és a fotót jelölném meg elsőnek? 

4e9c7b3a-2259-41b6-a950-ce89e6d0bf18.jpg

Belvárosi pezsgés

Engem is meglepett, milyen gyorsan és határozottan mondtam igent a meglepő kérdésre. Első évfolyamos fotó szakosként – szaktársaimmal együtt – napokon belül rájöttünk, hogy egy gyönyörű, ugyanakkor meglepően nehéz művészeti ágat választottunk. Az első önálló gyakorlati munkánk eredményeit nézegetve, a közös kiértékelésnél mindnyájan megéreztünk valamit abból, hogy bizonyos értelemben mindeddig vakok voltunk…Kicsit később jött az igazi meglepetés: az első tanév temérdek elméleti és gyakorlati feladatait végigküzdve, a következő ősz legelső óráján, tanárunk kiterítette a földre tavalyi legelső próbálkozásunk nagyításait – azokat a képeket, amiket akkor beszedett tőlünk, mi meg már csaknem elfeledkeztünk ezekről a képekről…Döbbenten nézegettük a teljesen esetleges, rosszabbnál rosszabb fotókat – amik, persze, már a másodéves szemszögünkből voltak csak igazán pocsék felvételek. Döbbenet élmény volt, szinte kínos– mégis felemelő, hogy mennyire tisztán láttam az alapvető hibákat.

566d3a58-9d45-4ff7-befb-530273139ebc.jpg

Napfürdő

 Ekkor vált számomra bizonyossággá, hogy végleg eljegyeztem magam a fotográfiával. Bár egy gyakorlati év elteltével még meglehetősen kezdő „fotósnak” számítottam, azt már világosan láttam: egyfajta hályog lehetett a szememen, amikor idekerültem, és ezzel a hályoggal éltem végig életem első tizenöt évét. És ez a hályog akkor mintha lehullott volna a szememről. Éreztem, hogy végre „látok” – noha ezen a látáson még igencsak volt mit csiszolni… Mégis, valamiféle LÁTÁS volt már, nem csupán NÉZÉS. Sose felejtem azt a némi szégyenkezéssel elegy eufóriát, amit akkor, másodéves diákként átéltem. És az érzést, sőt felismerést: „ - Igen, én most már biztosan fotós szeretnék lenni! ” …Olyasmi volt, mint az a fajta szerelem, ami nem első látásra, hanem némi érlelődés után válik bizonyossággá az emberben.

- Pontosan mit jelent az, hogy „streetfotó”?  Tudom, hogy foglalkozol magántanítványokkal is. Te hogy adod át a tudást, milyen „pedagógiai módszerekkel”?

ff421df2-203b-4ad1-a72e-71c42a1f4dbd.jpg

A pöttyös a divat...

Véleményem szerint a streetfotónak sok arca, sok rétege van. „Utcai fotózás”… - A legegyszerűbb, szó szerinti értelmezés is teljesen igaz rá, ugyanakkor, ennek a műfajnak rendszeres, gyakori művelésével egyre mélyebb rétegek tárulhatnak fel a fotós számára. Bár én magam leginkább a 18-55mm közti „világot” tartom a legalkalmasabbnak a streetfotóhoz, kiváló lehetőséget látok abban is, ha valaki egy fix nagylátószögű objektívvel a gépén vág az utca forgatagába. A streetfotónak nem csupán a neve árulkodik jelentéséről: könnyen kitalálható, hogy ez inkább egy nagylátószögben érvényesülő műfaj. A streetfotóknál se lehet – és nem is okos dolog – általánosítani, de lényegében elmondható, hogy fokozott gyorsaságra, intuitív gondolkodásra van szükség, ami csakis a rengeteg gyakorlással finomítható, fejleszthető. Bár mint minden fotónál, itt is lényeg, hogy érvényre jussanak bizonyos kompozíciós szabályok – de a streetfotózásban van egy ennél még fontosabb, eszmei lényeg: bizonyos együttállások, érdekes konstellációk „nyakon csípése” az állandóan változó, mozgó külvilágban.

b51fc5a2-f50e-4821-bd98-db16fd4639af.jpg

Vadászidény

 Legnagyobb példaképeim egyike, Henri Cartier-Bresson mondása, hogy a jó fotó igazából „a szem, az ész és a szív egy tengelybe állítása”. Bár ennek a francia mondatnak több helyes fordítása is létezik, nagyjából így hangzik magyarul a rövid, de velős tanítás lényege. Értelmet és érzelmet egyszerre kell vinnünk a képbe – a streetfotó esetében a „tökéletes kompozíciót” is felülírja, ha valami ennél jóval többet számító harmónia/humor/mondanivaló egyértelműen „átjön” számunkra a képen keresztül. Mint a fotográfia egyéb területei (és mint lényegében minden) a streetfotózás is tanulható bizonyos fokig; a jó elméleti képzés nagyon is lényeges; ugyanakkor hiszek benne, hogy a rendszeres gyakorlati munka - a „menj ki az utcára a géppel és nézz körül” – a leghasznosabb. 

eaf69ffb-c705-4929-ae36-bbbfea0a1750.jpg

Angry birds

Beszélni lehet, sőt kell erről is, de jobban hiszek a kiértékelésekben, a szabad első kísérletezésekből való kiindulásban és az ebből való fokozatos építkezésben. Igen, van már néhány magántanítványom is. Igyekszem velük megértetni, hogy a mélyebb önkifejezés azért nem tartozik mindjárt az alapokhoz, ez egy későbbi állomás, amire persze a kezdetektől kell törekedni – de nem ez az első feladat. Kérem őket, hogy (mint annak idején én is) menjenek ki egy géppel bátran az utcára, és heti-kétheti rendszerességgel mutassák meg azokat a fotókat, amit ilyesformán, minden megkötés nélkül, teljesen szabadon készítettek. Mindez persze kíván némi elméleti-technikai előképzettséget – ha ez nincs még meg, természetesen ezekkel kell kezdeni. De a lényeg: ha már szabad gyakorlati munkáról van szó, véleményem szerint az elkészült munkák kiértékelése, a róluk való konzultáció, a nyílt, de építő kritika a legjobb út a fejlődéshez.

- Nagyon szeretem a fényképeidet. Elmondod, hogy miként kell elképzelni az elkészítés pillanatát? 

117899ee-614d-49a3-9765-d754e8afa96f.jpg

Le beau male...

Esetemben semmiképp se beállított képekben gondolkodom – tulajdonképpen presztízskérdést csinálok abból, hogy a képeimen semmi ne legyen előre megrendezett. Ennek legbiztosabb módja a minél inkább háttérben maradás – ami nem azonos a rejtőzködéssel, bár esetenként az is jó módszer. Mostanában egyre inkább kezdem felismerni, hogy a fotózásnak is van egyfajta szociológiája – a ránézésre nyilvánvalóan „komoly”, profi tükörreflexes gépek – főleg markolattal – tapasztalatom szerint szó szerint elijesztik az embereket! Az csak egy dolog, hogy az ilyen gép feltűnő, a diszkréciót, mint olyat, el lehet felejteni velük. Úgy vettem észre, az emberek tudatába már beépült, hogy ha ilyen géppel látnak valakit, akkor a kép „meg fog jelenni az újságban”, siessünk el, vagy legalább is forduljunk el – meg hasonló sztereotípiák.

cf4568bc-78f0-4c79-9419-62fff58d9adf.jpg

Dögök

 Ezért szerettem meg a tükör nélküli, ún. MILC-gépeket: fele/harmad akkorák, mint a profi tükörreflexes kamerák, ugyanakkor a MILC kategórián belüli legjobb típusok már valóban felveszik a versenyt a DSLR-gépek nyújtotta képminőséggel. Jelenleg már szinte minden privát munkámat (főként a streetfotóimat) MILC-géppel készítem. Döbbenet, mennyire el lehet vegyülni vele. Az emberek, ha észre is vesznek, gyakorlatilag „nem veszik komolyan” a fotózás tényét. Mondani se kell, hogy ez a hálás tény nagyságrendekkel spontánabb, jobb képekhez vezet, mint azok a szinte rémült, olykor már-már dühös arckifejezések, amik a tank-szerű profi tükörreflexes gépünkkel készített streetfotóinkon néznek vissza ránk…

- Minden képednek van egy fajta története, mondanivalója. Van olyan témakör, amire kifejezetten szeretnéd felhívni az emberek figyelmét?

115bdde5-a310-4597-875e-900c2a43d0d9.jpg

Zöldre várva...

Kedvelem a humort, ezen belül a kesernyés iróniát, pontosabban ezt az alapattitűdöt a fotózási stílusomban. Magam se tudom, hogy alakult ki ez, igazából egyáltalán nem tudatos folyamat – de csaknem minden képemen fel lehet fedezni kisebb vagy nagyobb fokú iróniát a világ, az emberek felé. Nem kimondott humort, de nem is gúnyt – mintha egy enyhén görbe tükörben néznénk a világot a képeimen keresztül. Azért se tudnám tisztán és egyszerűen a „humor” szót alkalmazni a fotóimra, mert sokszor nem is nevettetnek: vidáman vagy keserűen mosolygunk rajtunk, elgondolkodunk(!), sőt, olykor – ki merem mondani – akár el is szorul a szívünk egy-egy szituáció láttán.

- Miért fontos számodra az irónia megjelenítése?

c3178cfb-1567-4aa9-81db-5469432dd916.jpg

Bethlen szövetséget köt a csehekkel

Mint mondom, nem beszélhetünk tudatosságról, ez egyfajta ösztönösen fakadó irónia bennem a világ felé, mely mélyebbről fakad annál, hogy kontrollálni tudjam. És mivel nincs tudatosság, csak úgymond „ösztönösség” – így fontosságról se beszélhetek. Ha egy mondatban kéne megfogalmaznom: egyfajta spontán önkifejezési mód. De hogy „miért fontos számomra” – ezt nagyon nehéz lenne megválaszolni. Hirtelenjében – lévén, épp aktuális – a vicc jut eszembe a szarkasztikus Mikulásról, akit a hosszú élet titkáról faggatnak a gyerekek. A válasz: évente csak egyszer megyek emberek közé… - Nálam fordított a képlet, bár így se kevésbé gunyoros a végeredmény: attól válnak spontán ironikussá a fotóim, hogy túl gyakran megyek emberek közé…

- Különös figyelmet fordítasz arra, hogy minden ember értse azt a fajta humort, amelyet közvetítesz?

5571baba-1d2f-45b8-9e89-3fef3df34e72.jpg

Suli után

Nem. Sőt, ellenkezőleg: eléggé megosztóak a képeim. Van, aki érti őket, van, aki nem. Számomra erőt és lelkesedést ad, hogy az értők tábora elég nagy, sok lelkes visszajelzést, pár embertől rajongást is tapasztalok, amit a munkáim váltottak ki… Ez több, mint jó érzés. Mondhatni, az egész munkásságom értelme azon az önös Örömön túl, amit az egész nekem okoz.

- Hol találkozhatunk a munkáiddal most és a közeljövőben?

04fcdad8-3b87-432c-8720-98e76d06278a.jpg

Végre péntek

Munkáim egy része a www.photosanta.wordpress.com weboldalon érhető el – aki azonban az aktuális, naponta-hetente frissülő streetfotóimra kíváncsi, a facebook „PhotoSanta” oldalán tekintheti meg munkáimat. Jelen pillanatban kiállításra nem készülök, bár több galéria, kávézó is mutat érdeklődést a képeim iránt.

0fecb7c2-0799-4b07-a721-8fd4ee46b9af.jpg

Irányok

Ez irányú passzivításomnak oka, hogy jelen pillanatban nagyobb kihívást, több örömöt érzek egy lassan kirajzolódó, önálló streetfotó-album ideájában. Ez szintén nincs még kész, de ez irányban határozottabbak a törekvéseim: egy 300 képből álló, retrospektív jellegű streetfotó-könyvet szeretnék kiadni jövőre az elmúlt 10 évem munkáiból. Az anyag kizárólag fekete-fehér fotókat tartalmazna.

- Van arra lehetősége az olvasónak, hogy együtt dolgozhasson Veled? Milyen munkákat vállalsz?

3d301b6b-b9f4-4db3-ba69-6a4182adbc48.jpg

Modeca collection

Magántanítványokat vállalok – az „együtt fotózás” nálam nagyon ritka, inkább egy-egy régóta ismert jó baráttal/kollégával van erre példa – néha… Tanítványokat inkább szabadon hagyok dolgozni – és ez érzésem szerint inkább tisztelet feléjük, mint „lenézés”. Magában a munkafolyamatban teljes szabadságot kívánok nekik hagyni. Egy-egy konzultáción, személyes találkozásnál viszont igen sok minden szóba kerül az ő munkájuk alapján, amik figyelembe vételével, úgy gondolom, fejlődhetnek.

- Megvásárolhatóak a képeid? Hogyan történik ez esetben a vásárlás menete?

ed8c286f-bc97-4c35-906b-48d62fd88d3e.jpg

Násztánc

Képeim megvásárolhatóak – kapcsolatfelvétel az említett wordpress-es galériám alatt található kontakt alapján lehetséges.

39e22353-460c-47f2-9771-c10d47120937.jpg

Titkos dimenziók

6b9ca0f0-610e-4d7e-8d7f-34c26dae02d9.jpg

Földmérők és fénymérők

43bf4036-5904-4344-8df7-beef70529631.jpg

Kánikula

15214d9a-3e50-4ab9-a973-7c4e6f5b4b2b.jpg

Elemek harca

A bejegyzés trackback címe:

https://kikapcsolodok.blog.hu/api/trackback/id/tr938135096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása