2018. július 24. írta: Anita Bé

Teszteltem: Mindcrime

Belépek a zöldecskékkel díszített ajtón, biciklimmel a hónom alatt, mire boldogsággazdagon üdvözölnek és rögvest befelé invitálnak.

Fehér, fekete, hatszögek ábrázata, egy doboz „zöld üdítő” a Life-érzésért és máris a félgömb fotelben ülök, hogy a MindCrime Gergőjével, Bagyival, Lettivel és Hajnival beszélgethessek, mielőtt életem következő szabadulószobázásába kezdek.

Építész és programozó elmével tökéletesítették szabaduló történetüket, egészen a mai valóságig.

Mi történt veletek 2014-óta?

MindCrime: rengeteget játszottunk; a csapat magja 4 éve, a mai napig összetart; az Emléktolvaj szobát 7 külföldi országban játszák; magyarországi – és egyben az egyik legtávolabbi állomáspontja voltunk a Red Bull The Adventure of a Lifetime programjának: az indulóknak 1 hét alatt kellett eljutniuk Amszterdamba, telefon, készpénz és bankkártya nélkül, mindenért Red Bull itallal fizetve; a TheVR csapata egyik szobánkat játszotta végig; azóta is fókuszban tartjuk a helyiségeink állapotát, folyamatosan festünk, karbantartunk, keressük a legtartósabb anyagokat és megteszünk mindent az amortizációszörny elleni küzdelemben.

Egyszercsak egy kupac gyerek rohamozza meg a MINDközösségi helyiségét és ujjongásukat hallgatjuk:

„Ez menő volt!”

„Ú, nagyon jó volt!”

Az Emléktolvaj és a Hidegháborús kémek szoba is programozható úgy, hogy a gyerekek is szabadulhassanak – úgy igaziból.

Sőt, hatalmas keletje van a szabadulós zsúroknak, amikben a MindCrime igazán egyedi.

A gyerekek megérkezésüktől, több órán át, folyamatosan, különböző élő játékokkal szórakozhatnak – az arzenál több, mint 100 játék és az igazi szabadulás!

Miket éltetek meg eddig megalkotott világotok hatszögében?

MindCrime: lánykérés, szülinapi szabadulás rejtett ajándékkal, bankett, krimi filmből kilépett alakok, akik jóformán segítség nélkül szabadultak. Volt, hogy egy nagymama tért be hozzánk, hogy az unokájával szabaduljon; egy elszánt fiú, aki pár órával később elhozta magával az édesapját is szabadulni, mielőtt továbbutaztak Budapestről – mi lekváros kenyérrel fogadtuk őket

Mi tesz titeket különlegessé?

MindCrime: MindCrime kedvesek vagyunk! Folyamatos figyelemmel, törődéssel fordulunk a látogatóink felé és maximális támogatással járulunk hozzá a legélvezetesebb szabadulásokhoz vagy csak egy kávé, sör melletti beszélgetéshez – most nyílik utcateraszunk; a személyes véleményeken kívül követjük és fogadjuk az írásos visszajelzéseket is; a „Zárd be hozzánk a gyereked!” és a Zsúrgyár teljes odaadással szórakoztatja a ránk vágyó gyerekeket – mi vagyunk a családos/gyerekes szabadulószoba, a gyerkőcök nálunk nőhetnek bele az igazi felnőttes szórakozásba; ne pánikolj, ha félsz a bezártságtól vagy a sötét pincéktől, a szobáink mindegyikének feladatát meg tudod oldani zárkattanás nélkül is.

Belevágtunk a feladatba, ketten…

A kijelző elé állunk és feszült figyelemmel nézzük, ahogy a kémcsapat egyik főnöke beavat minket a küldetésbe és energikus lendülettel, izgulásunk a megfelelő szintre áll.

Kémekké váltunk; mindössze 60 percünk van leleplezni a keresett kettősügynök nevét.

Azonnal meglátjuk a rádiót, amelyen keresztül kell elküldenünk megfejtésként a kódolt nevet.

Körbejárjuk a helyiséget, mindent letapogatunk, megnézünk, hogy megtaláljuk az első nyomravezetőnket. A helyiségben kamerák és mikrofonok figyelik és hallják munkánkat. Úgy döntünk, hogy bár nem túl nagy a helyiség, ketté oszlunk.

Első nyomunk; képeslapok, amelyekből darabok hiányoznak.

Felfedezzük annak helyét, ahol adatokat látunk ügynökökről és egy speciális jelrendszer ABC-jét, oroszul – már 20 perc eltelt és a vaskapu nem nyílik, nem látunk olyan helyet, ahová bemehetnénk, azt viszont látjuk, hogy a falon függ egy doboz, amit úgy érzünk ki, kell, hogy nyissunk.

Az idő vészesen fogy, újra benézünk a vaskapun, ahol homályosan, zöld kert látszik, de hogyan jutunk be?!

Segítségért integetünk, majd pár perc alatt felfedezzük a vaskapu nyílásának módját! Elkaptuk a kémérzést, pörgünk és alig várjuk, hogy nyíljon a lakat. Az egyikünk szuper számkód fejtésben, a másikunk megleli a számsor forrásához vezető eszközt.

Aztán a szemünk elé tárul egy olyan ábra, ami teljesen ismeretlen számunkra. Sehogy nem jutunk tovább segítség nélkül, ezért integetünk: apró útmutatást kapunk.

Kém társammal ketté válunk, Ő az ábra előtt én az újonnan feltárult helyiség előtti gomboknál – egyszer csak bevillan az ábra és a gombok közötti összefüggés.

Egyre többet és hangosabban beszélünk egymással – bízva abban, hogy ez erőt ad a további gondolatainknak; az időnk jócskán fogytán.

Némi segítséggel nyugtázzuk, hogy vannak lépések, amik nem a logika útján megoldandók…A játék vége felé közeledve pedig levegőt visszatartva szorítunk. Pár másodperc és…semmi. Nincs meg a megoldás. Egy gyors egyeztetés és újra gondolás! Sikerült!