Találkozásunk Türkiz Anyával
2018. március 26. írta: csabazsee

Találkozásunk Türkiz Anyával

Balatoni bringakalandok

Az alábbiakban vendégírónk, Sas Gabriella balatoni bringás útleírását hoztuk el nektek, fogadjátok hát szeretettel!

2018. március 21. reggel 8 óra, amikor a vonatunk Balatonkenese felé „lokol”. Azt tervezzük, hogy az elkövetkező 2 napban körbetekerjük a Balatont. Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a jól megszokott, több órát felemésztő ütemes „tada-tada” hang forrása egyszerűen eltűnt, mert a sínpályát teljesen felújították – csoda zökkenőmentes utat kaptunk. Alig kevesebb, mint 2 óra múlva szemünk előtt a szín, amely az elkövetkezendő hosszú órákra az egyedüli állandó számunkra. Országútra termett kerékpárjainkat felszereljük világítással, kulaccsal, beindítjuk mérőeszközeinket és megtekerjük az első métereket kiindulási pontunktól Balatonkeneséről – jégvirágok peregnek mellettünk. Öltözetünk megfelelően véd, arcunk érzi a tó friss szelét.
29527126_1838959709489317_434553597_o2.jpg
Elindultunk. Türkiz: a kék és a zöld megfelelő arányú keveréke. A kék testesíti meg a téli fagyos hideget, a zöld a tavaszi napsugár melegét – ezek kavarognak szemünk előtt a balatoni medencében. Utunk során felújított mólók, lilás-kék pihenőhelyek, fehér porcelán-szerű mosolygó fák, szürke marhák és a harcos táj köszönnek felénk.

A nap néha vidáman mutatja következő útjelzőnket. Balatonfüred – tiszta, rendezett táj, a sétányon azon dolgoznak, hogy a szezonnyitásra minden kész legyen – leülünk a fa lépcsők egyikére, hogy elköltsük hazai, pár falatos ebédünket. Közel Tihany, hattyú, sirályok, kacsák és fekete-fehér nagylábú madárfajta.

A víz jég tiszta, Türkiz Anya amerre csak ellátunk. Úgy tűnik egészen meleg az idő. Tihanyig visz az út, csak úgy, hatalmas hullámok, éles kontrasztok. A mólón ázsiaiak sétálnak a fagyos szélben – mi kitekerünk a viharjelzőig és teleszívjuk tüdőnket az erős szél északi ölelésével – egy elpusztult hattyút pillantunk meg a jeges vízben – emlékeztető arra, hogy a természetben nagy a küzdelem, itt a tavaszi nap-éj egyenlőség, a mérleg nyelve, élet vagy pusztulás.

29250874_1838984969486791_269456977_o.pngFelsétálunk, hogy az apátságból üdvözölhessük Türkiz Anyát. Odafent jegesen csillógó a környezet, a távolt kitölti a türkizség – hó felhők közelednek. A nemsokára aktív levendulaváros egyetlen fogadóképes pizzériájában iszunk egy forró kávét, ami tökéletes energia és feltöltődés – lassan testünk kezdi érezni az átlagosan +4 fokban kint töltött folyamatos tekerésünk eredményét. A felhők közelednek, mi pedig hálás köszönetünk után tovább indulunk a napi célunk Vonyarcvashegy felé. A balatoni bicikli úton tervezzük a tekerést, amit a tihanyi kiírás nem kellően jelez, így legurulunk a révbe, ahol azzal szembesülünk, hogy nincs tovább út tehát tekerhetünk vissza a csúcsra.
Mivel elfogy a kerékpáros út, kint tekerünk az autóúton – hamar beköszönt a délután. Csodás látványt nyújt a felvidéki táj, ahogy a tanúhegyek mindegyike Türkiz Anya előtt tiszteleg, zöld dimbes-dombos szőnyegen pihen a vulkanikus rengeteg, orgonáik a fellegekben.

Elérjük Révfülöpöt majd a Badacsony lábát. Érdekes áttekerni Fülöpön azon a sétányon, ahonnan a Balatonátúszás indul sok-sok éve; érzem a lábamban a forró talajt, ahogy a kompról lelépek és a balatoni víz érintését, ahogy elindulok, hogy átúszhassam. 

Tovább haladunk – a „bicikliút” kezd elviselhetetlenül rossz minőségűvé válni, a gyökerek dombokat nyomnak az útba, majd lassan ismét azzal szembesülünk, hogy nincs tovább utunk, csak az autóknak készült műúton. Úgy döntünk, hogy azt a megoldást választjuk, amit eddig is követtünk, megkeressük a bringautat mielőbb, hogy az U-alakban felvezessen előbb az adott település legmagasabb pontjára majd vissza. Fáradtak vagyunk és a napunk lemenőben. Türkiz Anya gyönyörű.

Terveink szerint már Vonyarcvashegyen kellene lennünk – nagy a szél, az utunkat elmosta a víz, felfröccsenve áztatja szét lábunkat, amely a menetszéltől még jobban fázik. Szigliget – maximum 1 órányira vagyunk a szállásunktól. Felhívjuk szállásadó Asszonyunkat, aki hihetetlen kedvességgel és odafigyeléssel kíséri utunkat és várja érkezésünket. A nap egyszercsak alábukik. Számomra szinte elviselhetetlen a hideg. A lábfejünket nem érezzük, a combunk izmai kővé dermedtek, az emlegetett minőségű út teljesen szétszedte a fenekünket; el kell jutnunk a szálláshelyig. Az elvileg meglévő bringaút ismét eltűnik csak úgy – ekkor már az életösztön működik mindkettőnkben. Felfedezzük Szent Kristóf panziónkat, ahol vendéglátó Asszonyunk fűtött szobával és frissen vetett puha ággyal vár minket – odakint fagy. Megrendeljük életünk egyik legfinomabb pizzáját, amit az ágyban majszolunk el és feldolgozzunk a Türkiz Anya társaságában töltött elmúlt 8 óránkat. Órákigtart, mire hőérzetünk rendeződik.

Sikerült, megérkeztünk mai célállomásunkhoz, ami a Balaton majdnem teljes északi partszakasza, körülbelül 100 km. Boldogsággal tölt el minket, hogy megcsináltuk. Az út további része viszont dilemmába hoz minket. Szállásadónk megerősíti, hogy a déli partvonalon szintén nagyon rossz minőségű a bicikli út, az idő várhatóan továbbra sem megy 6-7 fok fölé, amely a menetszéllel párosulva élvezhetetlenné tenné utunkat; így amellett döntünk, hogy másnap befejezzük az északi partot és Keszthelyről haza vonatozunk Budapestre.

Reggel hasunkra süt a nap, csodás érzés, hogy újra világos van – Türkiz Anya a reggelink alkalmával már üdvözöl. A beszámolók szerint 5 km Keszthely bringával, tehát max. fél óra és bármilyen körülmények között de megérkezünk oda, hát elindulunk. 1 óra telik el és a Balatonszentgyörgy táblába ütközünk – teljes értetlenséggel állunk, hogy nem vettük észre Keszthelyt – visszafordulunk és fél óra tekerés után látjuk meg, hogy a bringás táblát egyszerűen nem rakták ki a megfelelő kereszteződésbe és mivel az erdőn át megy, még csak a vasútállomásról sem volt esélyünk arra, hogy észlelhessük, Keszthelyen vagyunk! Megérkeztünk. Büszkék vagyunk. John pubjában eszünk egy nagyon ízletes ebédet, 2 csodás kv társaságában és a keszthelyi vasútállomáson megvesszük vonatjegyeinket Budapest felé. A déli parton utazunk sín sebesen, Türkiz Anya a naplementével üdvözöl, majd gratulál és búcsúzik tőlünk.

Mélységes tiszteletem Türkiz Anyának!

Készen állunk az idei Tavaszra!

Útravalóink:
*minimum erős-középkategóriás nyereg
*állandó +10 fok feletti hőmérséklet
*hátizsák helyett biciklis táska
*lehetőség szerint trekking kerékpár
*térkép vagy gps előterv
*türelem
*musicbox - ojeee, hogy volt nálunk

Sas Gabriella

A bejegyzés trackback címe:

https://kikapcsolodok.blog.hu/api/trackback/id/tr7213776410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.